Nehézségek...

Amikor azt suttogod magadnak: nem bírom tovább, padlón vagyok..
Akkor ordíts egy nagyot: DE! Felállok

♥

 Sok embernek egyszerűen bezárul a szíve, mert soha nem figyeltek rá. Szófogadóak voltak, szívük helyett a szüleikre, a környezetükre hallgattak. Aztán hirtelen előállnak az ötlettel, hogy megkérdezik a szívüket: mire vágysz? Egyszerre elvárják, hogy válaszoljon, hogy üzenjen.
Tudod, mit gondol ilyenkor a szív? "Mi a franc? Hol voltál eddig?" És nem válaszol, bezárva marad, nem hisz abban, hogy hallgatnak rá. De aki kitartóan és sokáig jár hozzá, annak üzenni fog. Persze bátorság is kell ahhoz, hogy az ember kimondja, mire vágyik, hátha elítélik érte. (Feldmár András)
♥
NE ADD FEL!!! Még az angyaloknak is szükségük van egy kis munkára ahhoz, hogy csillogjon a glóriájuk!
♥
“Bármit veszítesz, helyette nyersz valami mást.” (Ralph Waldo Emerson)
♥
"A ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál."
♥
“Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.” (Mahatma Gandhi)
♥
Haladni akarsz az életedben, de sokszor egyik lábad a féken van. Ahhoz, hogy szabad lehess, meg kell tanulnod elengedni. Elengedni a sérüléseket. Elengedni a félelmet. Nem táplálni tovább a régi fájdalmakat. Az, az energia, amivel a múltadba kapaszkodsz, visszatart az új élettől. Mi az, amit ma elengednél?
Mary Manin Morrissey
 ♥
"Amikor szomorú vagy, légy igazán szomorú, süllyedj bele a szomorúságba. Mi mást tehetsz? Szükség van a szomorúságra. Nagyon pihentető egy sötét éjszaka, amely körülölel. Aludj el benne. Fogadd el, és látni fogod: abban a pillanatban, hogy elfogadod a szomorúságot, csodálatossá válik."
♥
"Semmi nem távozik el addig, amíg meg nem tanítja nekünk azt, amit tudnunk kell."Pema Chödrön
♥
"A rákos beteg alapvetően jó embernek mondható. Legalábbis mindent igyekszik elkövetni azért, hogy a külvilág jónak lássa, szerethetőnek, elfogadhatónak. Szolgálatkészségét olyan szintre képes fejleszteni, hogy maga a megtestesült önfeláldoz

ás. Ezzel a viselkedésével elnyomja alapkarakterének gyakran nagyon fontos önérvényesítő jellegét. A Rák jel eredetileg kardinális, tehát célratörő. Ez az önfeláldozó viselkedési attitűd háttérbe szorítja az önmegvalósító törekvéseket és ebből az következik, hogy sokszor éveken keresztül az egyén vágyai, akaratai nem teljesülnek. Olykor kimondottan, olykor kimondatlanul áldozatnak éli meg magát, azzal a szlogennel: „-Legyen úgy, ahogy te akarod, nekem nem számít, én kibírom.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok hagyják el ajkát, mialatt a lelke mélyén berzenkedik, s a természetes lázadási képességét elnyomja. Isten őrizz lázadni, hiszen akkor nem fognak szeretni – gondolja – elítélik az emberek a viselkedésemet, s olyan helyzetekbe kerülhetek, ami egyenlő a létbizonytalansággal. Ezért az ilyen típusú ember nem szól a családban, nem beszél vissza a munkahelyén, engedelmeskedik a szülők elvárásának még akkor is ha már 50 éves. Gyakran önbizalom hiányos, s ebből adódóan eleve úgy gondolja, hogy neki úgy sem sikerülhet. Kifelé mindig félénken és visszahúzódóan reagál az élet kihívásaira, s elfojtja a természetes lázadását, elégedetlenségét. Ez a jellemzés tökéletesen illik egy ma diagnosztizált bármilyen rákbeteg emberre."(Kaló Jenő)

♥
Ügyetlenkedünk, megbotlunk és egyedül érezzük magunkat. Néhányszor úgy küszködjük át magunkat ezeken a napokon csak azért, hogy amikor felszáll a köd, akkor ráeszméljünk arra, hogy ott vagyunk, hol lennünk kell...
♥
 Aggódni = a képzelőerődet használni arra, hogy olyat teremts, amit nem akarsz.

♥
Ha képes vagy úgy működni, mintha nem lennének gondjaid, akkor rá fogsz döbbenni, hogy nincsenek gondjaid! Minden gond csupán látszat; hiszel bennük, ezért vannak ott. Ez önhipnózis: azt ismételgeted magadnak, hogy ilyen meg olyan vagy, hog

y alkalmatlan vagy, ismételgeted, mantrává válik; lesüllyed a szívedbe, és valósággá válik. Nagyon könnyen eldobhatod gondjaid, ha megérted, hogy te vagy az, aki ragaszkodik a gondhoz, nem az ragaszkodik hozzád. Nagyon rátermett akarsz lenni; de miért? Miért nem tudsz elégedett lenni minden alkalmatlanságoddal és korlátoddal együtt? Amint elfogadod ezeket, látni fogod, hogy kezdesz sokkal könnyebben áramlani.OSHO.

♥

"Amikor szomorú vagy, légy igazán szomorú, süllyedj bele a szomorúságba. Mi mást tehetsz? Szükség van a szomorúságra. Nagyon pihentető egy sötét éjszaka, amely körülölel. Aludj el benne. Fogadd el, és látni fogod: abban a pillanatban, hogy elfogadod a szomorúságot, csodálatossá válik."
♥
 Nem futhatunk el mindig a félelmeink elől. Minden ilyen "elfutás", egy-egy elfojtás. Az elfojtások megjelenhetnek testünk fizikai szintjén. Mit tehetünk? Ne meneküljünk. Merjünk közelebb lépni a félelmünk gyökeréhez. Engedjük magunkat oda.

Azt javaslom, hogy csendesedj el, éld meg az érzést a félelmeddel kapcsolatban. De engedd meg magadnak, hogy fájjon, hogy sírj, hogy az érzés belső középpontjába eljuss, anélkül, hogy ellenállnál, vagy megpróbálnád félresöpörni...Maradj ebben az érzésben, ameddig maradnod kell.
Utána ne lepődj meg, hogy sokat fgsz pisilni. Szomjas leszel. De tudd, hogy áll helyre a tested. Színesebb lesz megint körülötted a világ. Végy egy nagy levegőt, és érezd jól magad!(lÉlek)

♥

 “Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.” (Joseph Campbell)