A nagy boldogság nem mindig foglalható szavakba. A beszéd néha elszürkíti az élményt. Mindannyian éltünk már át ilyen pillanatokat. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor tekintetünk a másik lelkébe mélyed, amikor egyetlen gesztusából megértjük a másikat, amikor egy mosoly vagy egy kinyújtott kéz elmélyíti a közös élményt. Egy csöndes, boldog erdei séta, az együtt látott naplemente, az ébredés egy csodálatos éjszaka után vagy mások társaságában, a lélek szótlan, de annál beszédesebb, az adott pillanatban csakis kettőnk számára érzékelhető megnyilvánulása. Amikor a hallgatást betölti az összetartozás érzése, akkor valami nagyszerű dolog megy végbe két ember között. A lélek tudja, hogy minden rezdülése olyan, mint a másiké, hogy egyformán éreznek, és egyformán látnak. Érzi, hogy elismerték és megértették.(Pierre Franckh)
♥
"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt!"
♥
Az igaz barátság egy olyan kötelék, melyet egy angyal keze kötött meg.
♥
- Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz engem elfelejteni.
Akkor se, ha már százéves leszek.
Micimackó gondolkodott darabig.
- Én akkor milyen öreg leszek?
- Kilencvenkilenc.
Micimackó bólintott.
- Megígérem - mondta. ( A. A. Milne)
♥
Ha a tökéletesedés útját lépcsősnek képzeljük el, az egyik lépcsőre (az alsó lépcsőnél már feljebb), ez van irva:
- Nem mondok rosszat senkiről.
A következő lépcsőre:
- Nem is gondolok. ( Gárdonyi Géza: Égre néző lélek)
♥
