Lelki béke


Ne a békét keresd! Ne keress semmilyen más álla­potot, mint amelyben most vagy, máskülönben belső konfliktust és tudattalan ellenállást hozol létre!
Bocsásd meg magadnak, hogy nem érted még el a tartós lelki béke állapotát! Abban a pillanatban, ahogy teljesen elfogadod békétlenségedet, az békévé válto­zik! Minden, amit tökéletesen elfogadsz, az odajuttat: a lelki béke állapotába visz. Ez a megadás csodája.
Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pil­lanat a legjobb. Ez a megvilágosodás.(OSHO)


Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.

Néha ülj le a kis szobádba zárkózz be..
zárd ki a világot és foglalkozz kicsit a lelkeddel, az elméddel.
Gondolj a megoldatlan problémáidra, a dolgokra amikre néha gondolni sem mersz... Talán ,mert félsz szembe nézni velük,mert úgy érzed nem vagy képes őket megoldani és ezért félre teszed őket.És egyszer csak azt veszed észre ,hogy egy kupac megoldatlan problémán ülsz és úgy érzed megőrülsz a rád nehezedett súlytól.Sajnálod maga és átkozod a sorsot...Egy dologról feledkezel meg csupán ,elfelejted,hogy nem a gondok telepedtek rád,hanem te ültél rájuk...Szedd vissza sorba mind...ne félj szembe nézni velük,hisz láthatod ,ha Te nem kezdesz neki akár egyedül akár egy barát segítségével a gondok nem állnak helyre maguktól...Ne félj segítséget kérni,hisz minden ember megtenné,ha lenne hozzá elég bátorsága!Senki nem megy oda és ráncigálja ki alólad ,ha nem mondom el senkinek,senki nem fog róla tudni! Fel kell állj,és neki kell gyürkőznöd.Hinned kell magadban,mindenre képes vagy .Zárd ki a külvilágot és foglalkozz kicsit a lelkeddel.../D.B./

A tudattalanok azt mondják, hogy akkor fognak hinni az angyalokban, ha látják őket. A bölcsek tudják, hogy csak akkor fogják meglátni őket, ha már hisznek bennük. 

Napodban szakíts egy kis időt imádkozásra. Rá fogsz jönni, hogy mindig több dolog van, amit megköszönhetsz Istennek, mint amennyit kérhetsz tőle.
 ♥
Sokáig álltam az eső áztatta utcát bámulva. Újra 12 éves kamasz voltam, aki órákig nézte az esőt. Ha az ember elég sokáig bámulja, kiürül a feje, nem gondol semmire, és a teste fokozatosan ellazul, megszabadul a világ valóságától. Az esőnek hipnotizáló ereje van.(Murakami Haruki )

"Amikor valaki bejön a szobámba, kezet fogunk és bemutatkozunk, akkor minden alkalommal, amikor a nevén szólítom, úgy képzelem, hogy hívom. Mintha azt mondanám neki: gyere... Az ember nem mutatja meg önmagát egyből, de ha gondolatban azt mondom, hogy szeretettel várlak, türelmesen várlak, semmit nem fogok tenni ellened, nem foglak bántani, akkor az illető lassan megérkezik. De ha tizenöt percen belül egy címkét teszek rá, mondjuk azt, hogy depressziós vagy mániás vagy hisztérikus, mindegy, hogy mi a címke, abban a pillanatban már nem látom őt, már nincs meghívva, hogy megjelenjen előttem." Feldmár András 

"A sértettség érzése vagy bármilyen más lelki kellemetlenség sosem származhat egy másik embertől. Önmagadon kívül senki sem bánthat téged, ez egyszerűen képtelenség. Csak akkor sérülhetsz, ha elhiszed azt a félelemmel teli gondolatot, hogy egyáltalán bárki megsérthet. Tehát, tulajdonképpen te vagy, aki bántod magad, mégpedig azáltal, hogy elhiszed, amit hiszel. Ha belegondolsz, ez valójában nagyon jó hír: senkit sem kell többé rávenned, hogy ne bántson tovább. Te vagy az, aki véget vethetsz a szenvedésednek, és felhagyhatsz saját magad bántásával. Ez egyedül neked áll hatalmadban." (Byron Katie) 

Amikor kilépsz a munkahelyedről az utcára (talán ebédszünet vagy valami más), a kapu alatt automatikusan kinyitod az esernyőt, mert esik. A táskád a válladon, jobb kezedben tartod az ernyőt, s mielőtt kilépsz az esőbe, kicsit körülnézel, ma
jd lassan elindulsz. Az utca tele emberekkel, autókkal, zajokkal. Mész, de egyszercsak lelassulnak a lépteid és megállsz. Az ernyő alól felnézel a borús égre, az esőre, s mintha éreznél valamit. Leereszted az ernyőt, amely összecsukódik. Állsz az esőben, kezedben az összecsukódott esernyő, fejedet felveted, ajkaid kicsit nyitva, s rájuk esik az eső egy-egy cseppje. Más cseppek a homlokodat érintik, de sem az ajkaidról, sem a homlokodról nem folynak le a cseppek, hanem részeddé válnak. Felfele nézel, valahova nagyon messzire, ahonnan jönnek azok a cseppek, amelyek Neked lettek szánva. S azok a Tieid is lesznek, tested részei, lelked részei. Ahogy ott állsz, lassan gyöngyház-színű fény-glória vesz körül, amelyet erőd táplál és azok a cseppek, amelyek oly messziről jöttek Hozzád. A fényt nem látja senki más, csak Te meg én, s Te nem is csodálkozol a fényen, mintha már vártad is volna.

Körülötted az emberek futnak a dolgukra, némelyek furcsán néznek Rád, némelyek elrohannak Melletted és csodálkozva fordulnak vissza: "Ennek meg mi baja?", majd mennek tovább. Vannak, akik nagy ívben kikerülnek, mert félnek Tőled, hiszen nem úgy viselkedsz, mint a tömeg. Te pedig állsz még egy kicsit, töltekezel az erővel és a szeretettel, majd lassan tovább indulsz. Lépteid könnyű táncok fűzére, s a Rád hulló esőcseppek ezerszínű fényszikrát hányva porlanak a semmibe.

Amikor visszatérsz a munkahelyedre, egy pillanatra megáll körülötted az idő, senki nem kérdez semmit, csak néznek, csodálkozva, irigykedve, értőn és értetlenül. S az egyik, aki már nem bírja tovább szó nélkül, az is csak ennyit mond: "Ez Tündérországban járt!" Te pedig végzed a dolgodat, mint máskor és mosolyogsz, mosolyogsz...

"Néha minden csak akkor kezdődik, ha csendben maradsz."(Ismeretlen)

Tudom mekkora vonzereje van annak, amikor valaki a lélek lüktetését követve él. Az ilyen ember kisugárzása olyan, mint egy gyönyörű forgószél: felkapja azt, aki a közelébe kerül, és viszi, repíti magasra, ki az elmekorlátaiból, ki a hitrendszerből, repíti oda, ahol csak a szívdobbanással való együtt-táncolás és az élet szerelmes, szenvedélyével való együtt pörgés marad.

„Nem tudom pontosan, mit kell most tenned azért, hogy törődj magaddal. De azt tudom, hogy ki fogod találni.”

Ha fáradt vagy, pihenj!
Ha szomjas vagy igyál egy pohár hideg vizet!
Ha magányos vagy, látogasd meg egyik barátodat!
Ha úgy érzed, maguk alá temetnek a gondok, kérd Isten segítségét!
Sokan megtanultuk, hogyan fosszuk meg magunkat minden jótól. Sokan megtanultuk, hogy húzzunk keményebben, holott eddig is keményen húztunk.
Sokan félünk attól, hogy ha megpihenünk, sosem érünk a munka végére. A munka igenis el fog készülni, és az eredmény jobb lesz, mintha testileg-lelkileg fáradtan
végeznénk el. Az univerzum örömét leli az ápolt, jól táplált emberekben, akik szeretik és törődnek magukkal.
Ők jól időzítenek, eredményesek, és az isteni sugallatot követik.
Ma szeretettel törődöm magammal. :)

 Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékű.

A meditáció egyfajta gyógyszer: csak egy bizonyos ideig van rá szükség. Amint megérezted az ízét, többé nincs szükséged semmilyen speciális technikára - akkor a meditáció kitölti egész életedet.
A séta: zen, az ülés: zen.
...Mi ez az íz, mi ez a minőség? - éberen, figyelmesen, örömmel, célok nélkül, nyugalomban, szeretetben, könnyedén sétálsz. Ez nem is séta, ez lődörgés. És amikor ülsz: szeretettel, figyelemben, éberen ülsz, mindenféle indok nélkül. Nem valami cél érdekében ülsz, hanem pusztán az ülés öröméért, nem csinálsz semmit, csak élvezed a nyugalmat, a pihenést... Egy hosszú séta után leülsz egy fa alá, és a hűvös szellő megérinti arcodat. Minden pillanatban nyugalomban vagy, elégedettségben önmagaddal: nem kell jobbnak lenned, semmit nem kell begyakorolnod, nem kell képességeket gyűjtened.
A séta: zen, az ülés: zen,
Beszéd vagy csönd, mozgás vagy mozdulatlanság, A lényeg a könnyedség.
A könnyedség a kulcsszó. A lényeg a könnyedség: ez a kulcsmondat. Bármit is csinálsz, legbenső lényedben maradj mindig könnyed, csöndes, nyugodt, kiegyensúlyozott."
Osho

"Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat arra, hogy ma egész nap jó dolgok történnek majd velünk. Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget: „Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valam
i jó történik!” Próbáljuk ki – és tényleg valami jó fog történni! A saját egyetemi hallgatóimmal is csináltam ilyen kísérletet, igen meggyőző végeredménnyel. A gondolat, a tudat hatalma valóban teremt. Ha meg akarjuk találni ennek az összefüggéseit a modern kvantumfizikában, akkor egész nyugodtan menjünk utána, mert megtaláljuk. A szemünk persze mindent magába fogad, és viszi hátra a tarkólebenybe az információt – de ha az agyunk azt az üzenetet kapta, hogy ma jó dolgok történnek majd, akkor csak jókat keres. Meg van ígérve, te üzented meg – hol van az a jó? És egyszer csak valóban észrevesszük az apró, örömteli dolgokat! Egyszerűen kinyílik bennünk a pozitív érzelem, jobb lesz az energia-háztartásunk. Ezt mindenki kipróbálhatja saját kísérlet keretében is. Egy hétig minden reggel tegyük be a teremtő tudatunkba, hogy ma valami jó történik, közben figyeljük a közérzetünket, a lelkiállapotunkat, a velünk történt eseményekről pedig írjunk naplót - és rá fogunk jönni, hogy ez így igaz. Ha nem hiszünk másnak, higgyünk önmagunknak, a saját tapasztalatainknak!"

(Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?)