Vannak olyan idézetek, melyek csak átrepülnek gondolatainkon, vannak, melyek vissza-vissza térnek és van olyan is, ami
mélyen gyökeret ver bennünk, elgondolkodtat, egy különös rejtett mélységet érint meg bennünk.
Nem hiszek a véletlenekben.
Egy-egy gondolat, nem véletlenül talál pont ránk.
Legtöbbször örömmel átolvassuk, még talán fel is kiáltunk magunkban, hogy "De jó!", aztán hagyjuk továbbrepülni...
Néha önigazolásként érkeznek, utat mutatva, vagy a továbblépés reményét hordozzák soraikban.
Adott élethelyzetünkhöz, sorshelyzetünkhöz érkező gondolatok, főként
negatív állapotunkban, vagy amikor nagy mélységek megélésre vagyunk
nyitottak, túljutva az agyunkon, a megértésen, eljuthatnak a szívünkig.
Ott kinyílva adnak helyet a valódi megértésnek, megélésnek.
Fontos, hogy merjünk továbbgondolni, hogy helyet
kapjunk a gondolatban, mert különben a ránk talált sorok csak védelmi
bástyaként működnek, nem lehetőséget adva a feldolgozásra, megértésre...
